Van nyaki és szegycsont melletti formája, mindkét esetben kis metszéssel jár.
Legtöbbször nyirokcsomó vagy elülső gátorüregi daganatból mintavételre használjuk.

Kis metszésekből, a műtétet monitoron követve, kontrolálva végezzük a beavatkozást, akár tüdőlebeny reszekciót.

Mellkasi feltárás, mely kiterjesztett műtétekre is alkalmas. Borda átvágására ritkán van szükség, a metszés bordaközben halad.

Szegycsont átvágással történik a műtét. A műtétet követően a mellkasi fájdalom általában mérsékeltebb, mint thoracotomia után.

A légmell (pneumothorax) a mellhártya lemezei közé került levegő, mely miatt az adott oldali tüdő légzése zavart szenved, megszűnik a normális negatív mellűri nyomás.
A légmell típusától függően lehetőség van megfigyelésre, tűvel történő leszívásra, mellkas csövezésre, nem gyógyuló vagy kiújult esetekben videothoracoscopos (3 kis metszésen keresztül) műtéti megoldásra. Szerencsére csak ritkán szükséges thoracotomia (széles mellkasi feltárás). Természetesen idősebb betegek roncsolt, emphysemás tüdeje esetén ez utóbbi eljárás jöhet elsősorban szóba.

Számtalan ok miatt alakulhat ki mellüregi folyadékgyülem. Amennyiben az ok nem tisztázott általában diagnosztikus videothoracoscopos műtét szükséges, mely során lehetőség nyílik szövettani mintavételre és a lelettől függően megoldást is találhatunk a folyadék újratermelődésének megakadályozására.
Fertőzött mellüregi folyadék (empyema thoracis) esetén elsőként általában mellkascsövezés (drainage) szükséges. Amennyiben ez és a párhuzamos gyógyszeres kezelés az állapotot nem szünteti meg, szóba jöhet műtéti megoldás. A folyamat állapotától függően videothoracoscopos vagy thoracotomiás (mellkasi feltárás) megközelítésből.

Az elmúlt évtizedben világszerte elterjedőben lévő műtéti típus alkalmas a kéz, hónalj és az arc esetleg sok kellemetlenséget okozó fokozott izzadékonyságának megszüntetésére, mérséklésére. A symphaticus idegláncból kimetszést nem végzünk, hanem azt clippeljük megfelelő magasságban videothoracoscopos úton a hónaljban ejtett 2 kis metszésen keresztül. Egy ülésben elvégezzük mindkét oldalon. Ez a még kevésbé elterjedt módszer (clippelés) az esetleges kellemetlen mellékhatások megelőzésében eredményes lehet, ill. a clippek a későbbiekben eltávolíthatóak és egyes irodalmi adatok a kellemetlen mellékhatások mérséklődéséről számoltak be.

Az elülső mellkasfali deformitások közül pectus excavatum (suszter mellkas) és pectus carinatum (tyúkmellkas) esetén jön elsősorban szóba műtéti megoldás. Felnőtt mellkassebészként betegeink általában fiatal felnőttek, mert a fiatalabb korúakat gyermeksebész kollégáink operálják országszerte.
A suszter mellkas esetében mindkét elülső hónaljvonalban ejtett néhány cm-es metszésekből vezetjük be a T-alakú lemezt (szükség esetén lemezeket), úgy a műtét során a lemez teljes átvezetését videothoracoscoppal ellenőrizzük, így a műtétnek nincsen „vak” szakasza és ezáltal a szövédmények idegen alacsony szinten tarthatóak. Ezen betegcsoportban a lemeznek 3 évig szükséges bent maradnia. A lemezt újabb műtét során lehet eltávolítani, igaz az jóval rövidebb és kisebb megterhelésű a beteg számára.

Különböző szövettani típusú jó- és rosszindulatú mellkasfali daganat alakulhat ki. Amennyiben kiterjesztett reszekciós (eltávolító) műtét szükséges, problémát jelenthet a hiány pótlása. Arra szintetikus hálót és / vagy saját szövetet, általában izomlebenyt alkalmazhatunk. Rosszindulatú daganat esetében legtöbbször a sebészi kezelés nem elégséges, szükség van kiegészítő onkológiai (kemo-, sugárterápia) kezelésre is.

Széles a gátorüregi (mediastinalis) betegségek skálája. Gyakoriak a kóros nyirokcsomók miatti diagnosztikus műtétek felmerülő sarcoidosis, lymphoma és tüdőrák nyirokcsomó metasztázisa (áttéte) miatt. Más térfoglaló gátorüregi folyamatok megközelítésére, eltávolítására mód van nyaki, parasternalis (szegycsont melleti), videothoracoscopos, sternotomiás vagy thoracotomiás feltárásból, melyet a térfoglalás elhelyezkedése dönt el.
A csecsemőmirigy (thymus) betegségei miatt végezhető részleges vagy teljes sternotomia, myasthenia gravis esetében jobb oldali videothoracoscopia.

Napi tevékenységünknek jelentős részét teszik ki a tüdőrák miatt végzett műtétek. A részletes kivizsgálás elengedhetetlen, hiszen nem elég diagnosztizálni a tüdőrákot, hanem fontos annak pontos kiterjedtségének megítélése (nyirokcsomók, környező szervek érintettsége, más szervi áttétek jelenléte). Tüdőrák esetében legtöbbször minimális műtét egy tüdőlebeny eltávolítása (lobectomia), szükség esetén még annál is kiterjesztettebb műtét (bilobectomia, pneumonectomia), a megfelelő nyirokcsomók eltávolításával. A műtétet megelőző kivizsgálás során fontos kitérni a beteg teherbíró képességének megítélésére is, hogy a tervezett műtétet a beteg kibírja-e, van-e a szervezetének elég tartaléka.
A tüdőrák elleni harc fontos része nem csak a mellkassebészeti műtét (ha kivitelezhető), hanem az onkológiai kezelés (kemo- és sugárterápia), mely szükség esetén akár a műtétet meg kell, hogy előzze.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni a dohányzás elhagyásának fontosságát, mely ismerten fontos rizikótényező a tüdőrák kialakulásában, ugyanakkor a műtét utáni szövődmények kialakulásában is igazoltan szerepet játszik (pl. tüdőgyulladás).
2009-ben, egyik külföldi tanulmányutamat követően, elkezdtük a videothoracoscopos úton végzett tüdőlebeny eltávolítást korai tüdőrákok esetében, természetesen a szükséges nyirokcsomó régiók eltávolításával. Ezáltal ugyanolyan műtét végezhető mint hagyományos mellkasi feltárásból (thoracotomia), ugyanakkor a beteg számára a műtét kevésbé megterhelő, gyorsabb a felépülés, jóval kisebb a fájdalom és kisebb a műtéti heg.

Sok esetben a felfedezett tüdőelváltozásról egyértelműen (teljes biztonsággal) nem eldönthető a vizsgálatok alapján, hogy jóindulatú és ezért differenciál diagnosztikai problémát okoz. Amennyiben technikailag lehetséges igyekszünk ilyen esetekben szinte mindig videothoracoscopos műtétet végezni és az elváltozást a műtét során takarékosan eltávolítani. A műtét során gyorsfagyasztott szövettani vizsgálat készül és az eredmény birtokában tudunk dönteni, hogy a műtétet ki kell-e terjeszteni (pl. ha tüdőrák igazolódik, akkor lebeny reszekció szükséges). Ha azonban a jóindulatúság igazolást nyer, akkor a műtétet folytatni nem szükséges és ezzel ez a beteg számára gyógyulást jelenti.

A rekeszizom kóros állapotai ritkák. Daganat esetén, általában mellkasi feltárásból, annak eltávolítása szükséges és a rekeszizom hiányának méretétől függően esetleges pótlás szintetikus hálóval.
Valamelyik rekeszfél elernyedése (relaxáció) esetén a rekeszizom műtéti duplikációja jön szóba.
Sérülések kapcsán előfordulhat a rekesz rupturája, mely szinte mindig műtéti helyreállítást igényel.

Daganatok a légcső különböző szakaszain ritkák, sajnos gyakran csak soká kerülnek felismerésre, rontva ezzel a beteg gyógyulási esélyeit.
Légcsőszűkület legtöbbször tartós gépi lélegeztetésre szorult betegek esetében alakul ki, mely a beteg állapotának rendeződését követően műtéti úton korrigálható.

Korunk egyik leggyakoribb légzőszervi megbetegedése a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), mely kialakulásában a dohányzásnak döntő szerepe van. A betegség előrehaladtával a beteg egyre jobban fullad, már kis terheléskor is, steroid gyógyszeres kezelést és akár otthonában oxigénkezelést igényel.
A volumen redukciós műtétek ezen betegeknek segíthetnek. A műtét során a károsodott, nem működő tüdőterületeket távolítjuk el, ha szükséges egyszerre mindkét oldalon, ilyenkor szegycsonton keresztüli behatolást végezünk (sternotomia).
Másik alternatíva a COPD-s betegek számára a tüdőtranszplantáció, melyet Magyarországon nem végeznek, az Bécsben történik.
Sajnos kevés beteg kerül volumen redukciós műtétre, mert a beválasztás csak igen szigorú feltételekkel történhet, hiszen csak így érhető el hosszabb távon megfelelő eredmény.
Egyik alapvető követelmény az, hogy a beteg 4-6 hónapja már ne dohányozzon és ez pl. csak ritkán teljesül.

A nyelőcső reflux, achalasia, rekeszsérv műtéteit laparoscopos megközelítésből végezzük (5 hasfali kis metszésből) előzetes részletes belgyógyászati – gastroenterológiai kivizsgálást követően.
A nyelőcső különböző szakaszain előfordulhatnak diverticulumok, melyek sokféle panaszt okozhatnak. Egy részük azonban csak véletlenszerűen kerül felfedezésre. A műtéti indikáció függ a diverticulum elhelyezkedésétől, méretétől és a beteg műtétre alkalmas állapotától is.A nyelőcső jóindulatú daganatainak egy részét videothoracoscopos úton is el lehet távolítani, azt annak elhelyezkedése, mérete határozza meg.
A nyelőcsőrák sokszor csak későn kerül felfedezésre, olyan stádiumban, amikor a sebész már nem tud segíteni. Onkológiai előkezelés (sugár- és kemoterápia) segíthet a betegség kedvezőbb állapotba hozásában és ezáltal műtétre alkalmassá válhat.
A korai stádiumban felismert nyelőcsőrák kezelése elsőként a műtét, mely majdnem teljes nyelőcső kiírtást jelent kiterjesztett lymphadenectomiával (nyirokcsomók eltávolítása). A nyelési képesség helyreállítása legtöbbször csövesített gyomorral történik, de lehetőség a vastagbéllel történő pótlás is olyan esetekben amikor pl. a betegnek már volt gyomor csonkoló műtéte.
A nyelőcsőrák miatt végzett műtétek hosszúak, a beteg számára nagyon megterhelőek, a kórházi tartózkodás szövödménymentes esetekben is 10-14 nap.

Lágyék-, köldök- és hasfali sérvek műtéti megoldását is végezzük. A sérvtípustól függően szintetikus hálóra is szükség lehet a műtét során, mely segítségével sokkal alacsonyabb a kiújulási arány. A beültetett hálók manapság jó minőségűek, azok csak igen ritkán okoznak olyan szöveti reakciót ami miatt esetleg el kellene őket a későbbiekben távolítani.

Gyakori a panaszokat okozó epekövesség, a súlyos szövődmények megelőzése céljából célszerű az epehólyag eltávolítása az epekövekkel együtt. A műtétek döntő hányadát laparoscopos úton végezzük, még heveny gyulladás esetén is. Ez utóbbi esetében azonban magasabb a konverziós ráta (azaz hogy hasüregi feltárás szükséges).
Laparoscopos műtétet követően 4 kis hasfali heg marad vissza a hasfalon.
Szövődménymentes esetben a kórházi tartózkodás 2-3 nap.